Via ferrata difficile suisse anti aging
Pallas Nagy Lexikon
Ez a most elhunyt, Biharból származó jogtudós nevéhez köthető kisebbségjogi olvasat nemcsak egy életmű legnagyobb hatású tudományos felis- merése volt, hanem olyan korszakos felfedezés is, melyet meg nem kerülhet senki, kinek szakterülete vagy csak egyszerűen szívügye a kisebbségvédelem. Általános megközelítésben a kisebbségpolitika és hangsúlyozottan a magyarságpolitika iránt fogékonyak és elkötelezettek számára.
Hogy ez így alakulhatott akkoriban, ahhoz nem csekély mértékben járult hozzá az ügyeknek és soha sem a kurzusok- nak elkötelezett Bíró Gáspár is. Ennek dátuma, vallotta Bíró Gáspár, Ez az első látás- ra tanulmány, de valójában programhirdető kiáltvány vetett véget végérvényesen Magyarországon a pártállami internacionalizmus hazug illúziókergetésének.
Bíró Gáspár soha sem bizonyult szelektív memóriájúnak, mint sokan a régi elvbarátok közül. Akkor sem, amikor többen közülük, már javában, mint ma is, csak a nemzetükre rárontókként aposztrofálták egy elhíresült szabadegyetemi előadás után a baloldal nemzetben gondolkodó politikusait is.
Fontos szerepe volt az ő kitartásá- nak, konokságának, vitakedvének.
Meg az sem lehet a véletlen műve, talán ebben a rá mindenkor jellemző túlzott szerénysége is közrejátszott, hogy a Wikipédia a Ceauşescu elleni diktatúrával szembeforduló erdélyi magyar értelmi- ségi csoportosulás, a Limes-kör minden egyes tagjáról a kezdeményező Molnár Gusztávtól Cs.
Sándorig és Balázs Sándortól Vekov Károlyig önálló szócikkben emlékezik meg. Viszont itt hiába ke- resnénk az ő nevét, az ebben a szellemi műhelyben nem kevésbé jelentős szerepet játszó egykori brassói ügyvédről, Bíró Gáspárról nem lett mindmáig önálló lexi- via ferrata difficile suisse anti aging. Pedig a Limes-kör dokumentumait svájci alkalom anti aging markoló Transzcendens Remény kötetből tudjuk: a Brassóban, e körben, Gyimesi Évának a cenzúra által a kiadástól eltiltott Gyöngy és homok tanulmánya kapcsán, már-már felsejlik annak a jogvédőnek az alakja.
Azé, aki élete hivatásá- nak tekintette a Gonosz felmutatását és a Gonosz elleni harcot, testesüljön meg az majd, akár a marosvásárhelyi Radu Ciontea vatrás vezérben vagy éppen a szudáni Popular Defence Forces paramilitáris alakulat valamelyik védtelen férfiakat gyilko- ló, védtelen asszonyokat megerőszakoló tagjában, a Nuba hegyek vidékén.
Bíró Gáspár hivatalos életrajzából megtudható, hogy Magyarországra történt áttelepülése után mindig oktatott. Az ELTE mellett számos külföldi egyetemen is tartott elő- adásokat a nemzetközi politikai viszonyokról és a kisebbségvédelemről Sri Lan- kától Macedóniáig. A szakmai curriculum vitae-ben olvasható az is: Bíró Gáspár előbb kormány- szakértőként Tabajdi Csaba miniszterhelyettes munkatársaként, majd Antall József kormányfőtanácsosaként dolgozott, és között részt vett a ma- gyarországi kisebbségi törvény elkészítésében és több, a kisebbségek jogairól szó- ló nemzetközi dokumentum kodifikációs munkájában, az ENSZ-ben és az Európa Tanácsban.
Volt a Dunatáj, majd a Teleki Intézet munkatársa is, majd és között különleges via ferrata difficile suisse anti aging az ENSZ Közgyűlésének, valamint az Emberi Jogok Bi- zottságának készített évente egy-egy összefoglaló jelentést az emberi jogok hely- zetéről Szudánban.
Ottani tevékenysége miatt a szudáni kormány persona non gratának nyilvánította, de ő a környező államokból továbbra is követte az ese- ményeket — számolt be annak idején a Middle East Forum, arról is cikkezve, hogy áprilisában fatvát mondtak ki mindazokra, akik bírálni merészelték a kar- túmi adminisztrációt. Köztük lehetett ő is, bár erről ellentmondó hírek voltak.
Az bizonyos viszont, hogy Bíró Gáspár a fő-fő ellenségek közé tartozott, mivel az első ENSZ-jelentését, az áprilisit, a szudáni hatalom az iszlám elleni elvetemült támadásnak tekintette. Ez- után következett, hogy maga a szudáni államfő mondta ki őt nyilvánosan az iszlám ellenségének, majd következett a szudáni és Szudán-barát arab sajtó rá irányuló össztüze efféle minősítésekkel: Bíró rosszabb, mint Salman Rushdie, Bíró az iszlám ellensége, ő fő keresztes lovag, a keresztes hadjárat vezetője.
Feltünteti ez a szakmai életrajz azt is, hogy Bíró Gáspárt márciusában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a magyar kormány javaslatára megválasztot- ta a Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét felügyelő tanácsadó testületébe, amelyben az egyik alelnöki funkciót is ellátta ig. S még ha tetteit, munkáját, személyét nem is ismerik annyian ebben az országban, mint az a kockázatvállalá- sáért, tevékenységéért és tudományos munkásságáért kijárna neki, de talán szü- letnek majd alaposabb emlékezések is Bíró Gáspárról — egykor volt diákja itt csak elköszön tőle.
Hogy még ki mindenkit? Nem pulpitusokról, nem elegáns irodák kényelmes bőrfoteljeiből, hanem akár az életveszélyt is vállalva, személyes tapasztalataiból írta jelentéseit, ajánlásait. A legborzalmasabb élményeit csak keveseknek mesélte el, akadnak talán olyanok is, melyeket megtartott magának. A kevés, vele készült interjúban is csak érzékeltette ezeket a borzalmakat. De aki elolvassa az —98 közötti szudáni jelentéseit, szembesülhet mindazzal az ember teremtette szörnyű- séggel, amit ő tapasztalt, amikor megjárta a poklokat: népirtások helyszínei, börtö- nök, gyerektáborok, menekülttáborok jelentették az úti céljait.
Mert, ahogy egy in- terjúban elmondta: valakiknek ezt is kell csinálni; dokumentálni, leírni,elmondani a világnak, hogy mit művel, milyen aljasságokra képes is az ember.
Honnan szedte ehhez az erőt és kitartást, máig érthetetlen. Elképzelni sem le- het, mit érezhetett, amikor rögtön első szudáni útján azt tapasztalta, hogy a vele beszélő, neki panaszkodó asszonyokat a szeme láttára pakolja be a helyi bizton- sági szolgálat egy autóba, és további sorsukról soha többé érdemi információt nem kapott — a női börtönöket megjárva csak borzalmas sejtései lehettek róluk.
Mi hajtotta, amikor eltűnt emberekről, tömeggyilkosságokról, állítólagos bírósági tár- gyalásokról, titkos börtönökről írta tájékoztatást kérő levelek tömkelegét a szudáni kormánynak, és soha egyikre sem jött érdemi válasz. Született néhány aggodal- maknak és rosszallásnak hangot adó ENSZ-dokumentum, hivatalos ejnye-bejnye, és nem sok minden változott.
Fabian Gyula Jakab Albert Zsolt Szerk. B PDF
Bár minden emellett szólt, mégsem lett híres, nem lett sztár, nem lett felkapott közéleti szereplő, aki, ha bárhol bármilyen bomba robban vagy tüntetések indul- nak, máris feltűnik tévében-rádióban, és magyarázza a miérteket. A találkozás ki- váltsága csak egyetemi hallgatóinak adatott meg — nem véletlen, hogy külpolitikai elemző szemináriumaira bejutni nagyjából a lottóötös esélyével lehetett. Róla tényleg el lehetett hinni, hogy egy al-Kaida-kiképzőtáborban találkozott Osama bin Ladennel, hogy Szudánban fog- ságban tartották, vagy hogy különleges védelem és titkos ügynökök sora kísérte lépteit — még akkor is, ha ezeket nyilvánosan sosem erősítette meg.
Élete utolsó pillanatáig tette a dolgát, azért ami mellett elkötelezte magát és azokért, ahonnan vétetett.
Talán túl sokat dolgozott másokért és közben nem mindig kellően figyelt magára, arra, hogy a szervezet egyre sokasodó figyelmezte- téseire jobban oda kell figyelni és többet, sokkal többet kellene magát kímélnie. De ő sohasem pihent eleget, mert mindig tenni akart, mert gyűlölte a tétlensé- get. Nyelvi jogok, nyelvi rezsim és a demokrácia modelljei Nyelvi jogok, nyelvi rezsim és a demokrácia modelljei Az anyanyelv használatához való jognak mint pozitív jognak a vizsgálatára vi- szonylag gazdag szakirodalom áll a rendelkezésünkre.
Ehhez képest szegényesebb az a jogfilozófiai irodalom, amely e jogot az emberi jogok doktrínája és filozófiá- ja felől tekinti.
A Nagy Lexikon hasznlsnak megknnyebbtse vgett megjegyezzk a kvetkezket. A cmszkat ktfle betvel nyomattuk, kvr s flkvr betkkel, mi azonnal feltnik az olvasnak, amint a lexikont lapozni kezdi. Kvr betkkel nyomattuk le, azokat az idegen mszavakat s kifejezseket, melyeket a tudomny s a kzlet szltben hasznl ugyan, de amelyeknek meghonosodsa s a magyar nyelv szkincsv vlsa mgsem vrhat, azz vlsuk nem is kivnatos. Flkvr betkkel nyomattuk: 1.
Ezen a téren a magyar nyelvű szakirodalomban Andrássy György munkássága, jelentős. Andrássy szerint amiként az embernek morális, erkölcsi jussa van a saját gondolatához, vallásához, lelkiismeretéhez, meggyőződéséhez, véleményéhez, valamint mindezek megváltoztatásához és kife- jezéséhez — vagyis természetes vagy emberi joga van a gondolat, a vallás, a lelkiis- meret, a vélemény és a kifejezés szabadságához — azonképpen lehetne természetes joga saját nyelve — az anyanyelve — használatához is Azonban ez nincs így, következésképpen a modern demokratikus államok esetében is hiányzik az anyanyelvek többfélesége iránti magatartásból az a feltétlen elfogadás, amely az emberi jogok esetében ezen államokat az illető jogok elismerésében és via ferrata difficile suisse anti aging számukra nyújtott védelem tekintetében jellemzi.
- Anti aging 70 éves női edző
- Уже самый первый взгляд на лица членов Совета подсказал Олвину, каково их решение, Он не был ни удивлен, ни особенно разочарован и не выказал никаких чувств, которые могли бы ожидать от него советники, когда слушал, как председатель подводит итоги обсуждения.
- А я и не собираюсь.
- Мы видели, как хаос пирует среди звезд, и тяготели к миру и стабильности.
- Fabian Gyula Jakab Albert Zsolt Szerk. B PDF | PDF
E feltétlenség és univerzalizmus hiányá- ban a kisebbségi nyelv helyzetében levő anyanyelv használati jogának általában egy felemás — megengedő — módja alakult ki. Az anyanyelvhasználat joga — a partikularizmus béklyójában Mi lehet az oka annak, hogy az anyanyelv használatához való jog nem vált egyetemes emberi joggá?
Erre a kérdésre két, egymástól nem teljesen független válasz adható. Ez érvényes mind a francia forradalom nemzetgyűlése által elfogadott Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozatára,2 mind pedig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáraamelynek meghatározó motivációs közege az emberek fé- lelemtől és szükségtől mentes élete iránti igény és a gyarmati sorból felszabaduló társadalmak emancipációjának univerzalista támogatása volt vö.
Kovács A másik válasz a demokrácia működéséből adódik, amely nem helyezi azo- nos pozícióba a klasszikus emberi jogokat és az anyanyelv használatának a jo- gát többnyelvű közeg esetén.
Az »oszd meg és uralkodj« politikát könnyebb akkor megvalósítani, ha a kultúra már eleve megosztja a népességet. A folyamat egyik meghatározója pedig egyetlen standardizált nyelvvariáns megteremtése, amely egyben a via ferrata difficile suisse anti aging nyilvánosság és a politikai élet közösség közös nyelve is lett.
Ez nem csupán az államszervezeti hatékonyság kérdése volt, hanem az államhata- lom legitimációjának kérdése is; a nyelvi homogenizációt — az egységes nyelvi kód megteremtését — a modern államok nem csupán önnön racionalizációjuk céljá- nak, hanem hitvallásos politikai feladatnak is tekintették.
Míg a horizontális és egali- tárius alapokra épülő demokratikus politikai közösség fennmaradása egyértelmű alátámasztást nyer az említett emberi jogok — a gondolat, a vallás, a lelkiismeret, a vélemény szabadsága — rendszerétől, ugyanez az anyanyelvek egyenlő szabad használatáról nem mondható el. Ferenc király már ben rendeletet adott ki a francia nyelv elsőbb- ségéről a birodalom többi nyelvével szemben. A többnyelvű társadal- makban alapvető jogként biztosított anyanyelvhasználat viszont akadálya a min- dent elérő és integráló demokratikus vitakeretek kialakulásának.
Tehát az újkori természetjog modern változatának, az emberi jogok doktrínájá- nak megfelelő emberjogi katalógus esetlegesen alakult ki, és az anyanyelv haszná- latához való természetes jog e katalóguson, ezen az esetleges listán kívül maradt. Mindennek oka: az államok hivatalos nyelvének implicit jogot generáló volta. A valóságosan létező államokban és joggyakorlatokban azonban ez nem így van: a hivatalos nyelv létezése implicit jogot és előnyt biztosít a többségnek.
Emiatt olybá tűnik, mintha a többségnek nem is lenne anyanyelve, csupán csak a kisebbségnek; az egyik következmény pedig az, hogy a kisebbség számára biztosított partikuláris anyanyelvhasználati jogok tulajdonképpen privilégiumként jelennek meg a nyil- vánosságban. A román oktatáspolitika kapcsán például Kontra Miklós és Szilágyi N. Ez ésszerűen következik abból, hogy a többségi nyelvek általában mindig hivatalos nyelvek is, a kisebbségi nyelvek közül azonban már kevesebb élvez ilyen státust.
Az is ésszerűnek tűnik, hogy az anyanyelv használatához való egyetemes emberi jog elismerése mellett sem rendelkeznének az államok kellő infrastrukturális hatalommal ahhoz, hogy több — és köztük viszonylag kevés beszélővel rendelkező — nyelv számára is bizto- sítsák a hivatalos státust a kérdés hatalmi aspektusait, a politikai közösség minél kisebb költséggel való fenntartásának az érdekeit itt most nem is említve.
E helyzet alapján az anyanyelv-használat jogának biztosítására két stratégia körvonalazódik. Az első az állam, a politikai közösség felől tekint a nyelvekre: célja minél több nyelv a politikai közösség tagjainak anyanyelvei számára elérni és biztosítani valamilyen hivatalos nyelvi státust. A másik stratégia látszólag elfogadja a többség implicit előnyét, a hivatalos nyelv dominanciáját, és a kisebbségi nyelveket segítő jogokat emberi jogokként kívánja megfogalmazni.
Ez tulajdonképpen az emberjogi katalógus kiegészítésé- re irányul annak korábbi — nyelvi jogokat elhagyó — lezárását követően.
A nyelvi emberi jogok megfogalmazására Tove Skutnabb-Kangas tett olyan javaslat, amely szerint az egyén szintjén a nyelvi jogok elismerése annyit jelent, hogy mindenki- nek joga van pozitívan azonosulni egy vagy több anyanyelvével, s ezt az azonosulást másokkal tiszteletben tartatni, közösségi szinten pedig azt, hogy a kisebbségi cso- portnak joga van a létezéshez — különbözősége elismeréséhez — nyelve fejlesztéséhez, 10 legjobb öregedésgátló tisztítószer és egyéb oktatási-szakképzési intézmények fenntartásához, amelyben a tan- rendet ő állítja össze, és az oktatás az anyanyelven folyik A negatív—pozitív szembeállítás értelmezése köz- ismert: míg negatív jogok a diszkriminációmentességet nem, faj, bőrszín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény alapján történő megkülönböztetés tilalma biztosítják az emberi jogok és szabadságok élvezetében, a pozitív jogok diszkrimi- nációmentességen túli konkrét előírásokat tartalmaznak a kisebbséghez tartozás- ból fakadó konkrét problémákra vonatkozóan.
A tolerancia-orientált jogfelfogás a negatív via ferrata difficile suisse anti aging áll közel, míg az elősegítés-orientált beavatkozó jogfelfogás a pozitív jogok létesítésének kedvez. Az egyéni és kollektív jogok dichotómiája történeti változást is tükröz: a nyelvi jogok kollektív jogokként a két világhábo- rú közötti időszakban voltak napirenden, az egyéni jogokat az ENSZ után állította előtérbe.
A területi versus személyi megközelítés különbsége is jelentős szakirodalommal rendelkezik, nem csupán a nyelvi jogok kapcsán, hanem az autonómia kérdésében is.
Skutnabb-Kangas e dichotómiákat értelmező segédletként használja annak meghatározásában, hogy milyen nyelvi jogok biztosíthatják, hogy az őshonos népek és a történelmi kisebbségek ne asszimilálódjanak, de ugyanakkor része- sei legyenek a csoportok közötti — kölcsönösként felfogott — integrációnak. A to- lerancia-orientált negatívjog-felfogás ehhez nem elegendő, mert mesterségesen fenntartott asszimilációba torkollhat — szükség van tehát a pozitív, előmozdítás- orientált jogokra is.
Hasonlóképpen szükség van mind az egyéni, mind a kollek- tív jogokra; a kollektív jogok kérdése a es években ismét előtérbe került, egyik újrafogalmazója, Bíró Gáspár például a kollektív identáshoz való jogot alapvető emberi jogként teoretizálta Bíró A területi és a személyi hatályú nyelvi jogok megkülönböztetése mind a kisebbségi jog, mind a közigazgatási szerkezet kialakítása szempontjából alapvető döntés.
Területi elvű nyelvi jogokat létesített Svájc a kantonjaiban, ilyen megoldást találunk a finnországi Åland -szigeteken.
A területi elv általában ott alkalmazható, ahol a kisebbségek etnoregionális tömb- ként hagyományos lakóterülettel rendelkeznek. A személyi hatályú nyelvi jogok a nem területileg meghatározható kisebbségek például a romák vagy a bevándor- lók esetében lehetnek alkalmazhatóak. A vázolt dichotomikus keret viszont önmagában még nem magyarázza meg az integráció ama fogalmát, amelyet Skutnabb-Kangas a nyelvi jogok céljaként ad meg.
Az via ferrata difficile suisse anti aging szerinte elsősorban az asszimilációval szembeállítva határoz- ható meg. Az asszimiláció a megkülönböztető jegyek elvesztését, a csoporttudat szétfoszlását jelenti, és ezzel egyidejűleg egy másik nyelv és kultúra behelyettesítő elfogadását. Természetesen, ez a többség-kisebbség viszonyban aszimmetrikus módon érvényesülne, de integ- ráció esetén a többség valamelyes alkalmazkodása szintén bekövetkezne.
A vázolt két fő stratégia kellő pontossággal kirajzolja, milyen politikai cselek- vési irányok alakultak és alakulnak ki a nyelvi jogok érvényesítésére.
A stratégiák alapján elért eredmények azonban nem értékelhetőek a nyelvi rezsimek vizsgálata nélkül. A speciális nyelvi rezsim kifejezést gyakran a kulturális autonómiával nagyjá- ból felcserélhető kifejezésként használják, jóllehet a nyelvi rezsimek kapcsolódhat- nak mind a területi, mind a kulturális autonómiához, de létezhetnek azok nélkül is. A nyelvi rezsim kifejezés lényegében arra a normarendszerre vonatkozik, amely az állami, hivatalos nyelv használata mellett a kisebbségi nyelvnek is biztosít vala- milyen hivatalos státust, vagy ha nem is hivatalosnak, de a közigazgatásban pár- huzamosan használhatónak nyilvánítja — különböző szinten és különböző mér- tékben ugyan, de ennek megfelelően kidolgozott szabályok és normák alapján.
A nyelvvel kapcsolatos törvényhozás négy funkcióra terjedhet ki, ezek: 1 a hivatalos nyelvvel kapcsolatos törvénykezés, amelynek célja, hogy egy vagy több nyelvet a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és a közoktatás nyelveként jelöljenek ki; 2 a nyelvintézményesítő törvénykezés, amelynek a célja, hogy egy vagy több nyelvet nem hivatalos tevékenységi területeken kereskede- lem, kultúra, üzleti via ferrata difficile suisse anti aging stb.
Switzerland's longest Via Ferrata - Solo Climb
Nyelvi jogok, nyelvi rezsim és a demokrácia modelljei Nyelvi rezsim alatt a nyelv szociológusok mást is szoktak érteni — így a nyelvi uralom működését valamely nyilvánosságban, a sztenderdizációban megnyilvá- nuló kategorizációs hatalmat vagy a létező nyelvhasználati normák szocioling- visztikai hatását stb. Ez utóbbi alapok tekin- tetében Xabier Arzoz négyet különböztet meg: a a személy autonómiájának, ön- megvalósításának minél szélesebb körben való biztosítása; b a társadalmi integ- ráció biztosítása; c az etnokulturális önazonosság védelme; d politikai integráció Arzoz Az alábbiakban Arzoz tipológiája alapján tekintjük át a nyelvi rezsimek kérdését, majd néhány feltevést fogalma- zunk meg a nyelvi rezsimek evolúciója és átalakulása tekintetében.
Az emberjogi modell mint nyelvjogi modell alapja az, hogy az emberi jogok je- lenleg létező rendszere nyelvi toleranciát alakít ki, így biztosít egy minimális vé- delmet a diszkrimináció és az erőszakos asszimiláció ellen.
Mindezt nem a sajátos partikuláris nyelvi jogok, hanem a klasszikus általános emberi jogok révén éri el, mivel ezeknek is vannak nyelvi jogi vonatkozásai Arzoz A klasszikus emberi jogok közül a a szólásszabadság, b a diszkrimináció tilalma, valamint c a magán- és családi élethez való jog nyújt bizonyos szintű védelmet. Különösen fontosak voltak az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának azok a döntései, amelyek meghatározták, hogy a szólásszabadság milyen körben tartalmazza a szólás nyelvének a szabad megválasztását következésképpen: az anyanyelv szabad használatát is.
Az itt felsorolt klasszikus emberi jogok tehát nem anya nyelvi jogokat biztosíta- nak, hanem az állami beavatkozást korlátozzák a magánélet és a polgári élet azon területén, amelyet az anyanyelv élete jelentős mértékben kitölt; ezért e jogokat ne- via ferrata difficile suisse anti aging nyelvi jogoknak is nevezik. Ezért az így kialakuló nyelvi rezsim szintén elősegítés-orientált, amelynek a célja azonban nem a bevándorló csoport nyelvének, kultúrájának és kohéziójának a megőrzése, hanem tagjainak sikeres társadalmi integrációja.
A rezsim előírás-rendszere — tör- ténelmi léptékkel mérve — ideiglenes jellegűnek számít, ezért megmarad a közpoli- tikai intézkedések szintjén, és nem válik alkotmányos előírássá.
В течение миллиардов лет электронная память хранила эту информацию, терпеливо дожидаясь момента, когда кто-то снова вызовет ее к жизни.
Az őshonos népek jogainak modellje abból a sajátosságból ered, hogy e népek kultúrája, nyelve és életmódja nem csupán a modern nemzetállam kulturális asszimilációs nyomásával szemben szorul védelemre, hanem azokkal a globális piaci szereplőkkel szemben is, amelyek lakóterületeiket gazdaságilag birtokukba veszik és tevékenységükkel felszámolják e népek hagyományos életkereteit. Mindkét instrumentum tartalmaz előírásokat az őshonos nyelvek védelméről és használatuk előmozdításáról, sőt revitalizálásukról az ILO-egyezmény Az őshonos népek jogainak a modelljében a nyelvi rezsim mélyen beleépül a kultúra védelmének a rendszerébe, mondhatni annak alárendelten épül ki ott, ahol erre az őshonos népek igényeiket megfogalmazzák.
A modellnek három jogi alapja van: a nemzetközi jogi kötelezettségek egyetemes és regionális instrumentumok ; b kétoldalú nemzetközi egyezmények; c belső jog Arzoz — Az univerzális egyezmények között elsőként a már idézett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány, annak A regionális instrumentumok közül az Európa Tanács két egyezménye, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Via ferrata difficile suisse anti aging Chartája és a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről a legismertebbek.
A nyelvi jogok tekintetében elsősorban a Charta számít fordulatnak a nemzetközi instrumentumok tekintetében. Szakít a nyelvi emberi jogok egyéni megközelíté- bőrgyógyászat anti aging kezelés, és a nyelvekre mint védendő értékekre, mint az európai kulturális örökség részére is tekint.
Lépést jelent a nyelvi jogok territorializálása felé, rendelkezései elősegítés-orientáltak, de ugyanakkor lehetővé teszik a Charta kontextusfüggő al- kalmazását.
Ezekben az esetekbe a nyelvi jogok az államterület csak egy kis részén hoztak létre sajátos nyelvi rezsimet, illetve — a kelet-közép-európai térségben — a nemzetközi instrumentumok kétoldalú megerősítésével és számonkérhetőségének a növelé- sével próbáltak eredményt elérni a nyelvi jogok intézményesítésében.
A belső jog a nemzetközi instrumentumokhoz képest általában hatékonyabb és relevánsabb megoldás a nyelvi jogok intézményesítésére. A hivatalosnyelv-modellről két vagy több hivatalos nyelv esetén releváns be- szélni jóllehet, legtöbb államban egyetlen hivatalos nyelv esetén is vannak azt körülbástyázó rendelkezések, tehát egy nyelvi rezsim.
Több állam az alkotmány szintjén nevezi meg hivatalos nyelveit, így például Via ferrata difficile suisse anti aging, Kanada, Luxemburg, Finnország, Dél-Afrika vagy Svájc. Több nyelv hivatalossá tétele egy állam eset- ében a legalapvetőbb alkotmányos döntések közé tartozik, és lehetséges megol- dást jelent mind a föderális szerkezetű Belgium, Svájc, Kanadamind az egységes szerkezetű államok Finnország esetén. Sajátos területi megoldás, amikor csupán egy régióban intézményesül a második hivatalos nyelv — a régió lehet így kétnyel- vű, de akár egynyelvű is.
Kétnyelvű régió például Katalónia spanyol és katalánDél-Tirol olasz és németegynyelvű Åland. Ugyanakkor a hivatalossá tett nyelvek nem föltétlenül mind azonos státusúak. Történeti távlatokat elemezve, jó okkal merül fel a kérdés: van-e ezen nyelvi rezsimeknek valamilyen evolúciós iránya?
Kovács Péter szerint a személyi elvű autonómiák valamilyen territoria- lizációjával általában is lehet számolni, amennyiben ezeknek az autonómiáknak a legfontosabb intézményei ott jönnek létre, ahol az illető népcsoport lakossága a legszámosabb Kovács A nyelvi jogoknak ezt a territorializációját például a norvégiai számi lapp lakosság esetében figyelhetjük meg.
A norvégiai lappok jogainak biztosítása ben kezdődött, ekkor született az első javaslat a Via ferrata difficile suisse anti aging 9 A kontextusfüggő alkalmazását a nyelvek védelmi szintjének a megválasztása biztosítja.
Az alsó védelmi szintet minden aláíró köteles elfogadni, ennek jelentősége abban áll, hogy az aláíró félnek meg kell határoznia, mely nyelvet vagy nyelveket tekintenek a Charta hatálya alá esőnek. A korábban nemzetállami asszimilációs po- litikát folytató norvég állam Szilvási 60—61 a Lapp Parlamenttel partner- ségben a 80—es években több törvényt is elfogadott a lappok jogairól.
Улицы были узкими, здания -- ниже, а Парка и вовсе не. Или, лучше сказать, его еще не .
A Lapp Törvény es elfogadásával Szilvási 66—67 és az alkotmány as módosítását10 követően Josefsen 10 via ferrata difficile suisse anti aging egy lapp közigazgatási körzet, amelynek lapp territoriális jellege egyre erősödött utólag újabb községek csatla- koztak hozza, ben külön lapp nyelvű bíróságot kapott.
A lapp nyelv terü- letiségének megerősödésében szerepe volt a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának, azonban a döntő mozzanat az via ferrata difficile suisse anti aging, hogy a Lapp Parlament döntése szerint a lappok nem kisebbségként, hanem őshonos népként határozták meg magukat, és Norvégia aláírta a Finnmark-törvény révén Josefsen 17— Egyfajta territorializációs perspektíva felmerült Romániában is a es al- kotmánymódosítási vitában, főként annak következményeként, hogy Románia ratifikálta Via ferrata difficile suisse anti aging Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.
Az ún. Stanom- ir-jelentés azt a javaslatot tartalmazza, hogy rögzíteni kellene az alkotmányban — követve a francia alkotmány módosítás példáját —, hogy a regionális nyelvek az ország kulturális örökségének részét képezik,11 és ezt a rendelkezést összhangba kell hozni Románia kialakítandó területi-közigazgatási átszervezésével vö. Stano- mir 58— Nyelvi demokrácia és etnikai demokrácia: a román modell A nyelvi demokrácia fogalma azzal az ellentmondással néz szembe, hogy — egy- részt — a demokrácia minőségét jelzi, miképpen tud alkalmazkodni a társadalom nyelvi összetettségéhez, a politikai közösség nyelvi megosztottságához, másrészt a demokrácia működőképességét fokozza, ha politikai vitáit egyetlen spontán nyelvi környezeten belül tudja lefolytatni.
A liberális demokráciák mindazonáltal alkalmazkodóképesnek is bizonyultak a nyelvileg-kulturálisan megosztott társadalmak és azok gyors változásai felől ér- kező kihívásokkal szemben, és több demokráciaváltozatot is eredményező belső fejlődésen mentek át Salat — A román demokrácia etnikai demokráciaként való megalapozásának alkot- mányjogi alapjairól számos tanulmány született,13 ezek egyik fontos konklúzió- ja az, hogy a román állam szimbolikus javait jelentős mértékben a magyarokkal szembeni nemzetépítés hagyományaiból meríti, és hogy az államot birtokló politi- kai közösség még mindig belső veszélyforrásként tekint a névadó nemzethez nem tartozó polgáraira — elsősorban a magyarokra.
Ez a jellege elsősorban a kisebbségi jogok alkotmányos rögzítése révén jelent meg, a sa- játossága viszont az, hogy ezek az előírások nem társulnak garanciális elemekkel a jogok érvényesíthetőségére vonatkozóan.
Az etnikai demokrácia nyelvi rezsimjének kialakításában alaphelyzetként, normatív kiindulópontként az alkotmány azt rögzíti, hogy a kommunikatív nor- malitás a román nyelven folyó, törvényileg szabályozott kommunikáció. Magára az anyanyelvhasználati gyakorlatra nézve megállapítható, hogy a lé- tező jogi keretek még így is elmaradnak az alkotmányban elvileg rejlő lehetősé- gektől Veress 41másrészt még ezek a jogi keretek is a mindennapi valóság előtt járnak.
Megváltozhat-e ez a gyakorlat? Válaszunk: mindaddig nem, míg az etnikai de- mokrácia fenntartásának és az egyéni jogokra épülő nyelvhasználati előírásoknak fentebbi, alkotmányon belüli viszonya alapvetően meg nem változik. Szakirodalom Nyelvi jogok. A modern állam nyelvi jogának alapvető kérdései, különös tekin- tettel Európára és az európai integrációra.
Romániai Magyar Jogtudomá- nyi Közlöny 2.
